Gyengénlátó változat
magyar
angol
Állategészségügy
Állatvédelem
Állattartás
Mineden, ami állati

Tájékoztató anyag a Schmallenberg vírusról (Klikk ide!)

 

Előfordulás:

A kórokozót először Németország Észak-Rajna-Vesztfália tartományában, Schmallenberg város körzetének szarvasmarha-állományaiból származó vérmintákban mutatták ki, ezért megjelölésére (átmenetileg) a „Schmallenberg vírus” (SBV) kifejezést használják. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem ismert, hogy a kórokozó nyugat-európai megjelenése új behurcolásnak számít, vagy már hosszabb idő óta, tünetmentes fertőzés formájában jelen volt. Eddig Hollandiában, Belgiumban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban mutatták ki. Az SBV 2011-es, Európában történő felbukkanását az újabb vírusgenetikai adatok alapján valamilyen köztigazda: szúnyog, esetleg rágcsáló tünetmentes hordozása utáni gazdafaj váltás (host jump) idézhette elő.

 

Kóroktan:

Az SBV-t modern molekuláris genetikai módszerekkel a németországi Friedrich Loeffler Institut (Insel Riems) kutatói csak 2011. november közepén tudták azonosítani, majd később sejttenyészeten izolálni.

A kórokozó a Bunyaviridae család Orthobunyavirus nemzetségébe tartozó egyszálú, negatív irányultságú szegmentált RNS vírus. Az összehasonlító genetikai vizsgálatok szerint az SBV szoros rokonságot mutat a főként törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjesztett Akabane, Aino és Shamonda vírustörzsekkel, amelyek a Távol-Keleten, Ausztráliában és Afrikában már régóta ismertek. A taxonómiai csoportosítás ezidáig kizárólag az RT-PCR módszerrel meghatározott nukleotidszekvenciák adatain alapul. A vírus S szegmentjén 99% hasonlóságú a Shamonda vírussal (Nigéria, 1965, szarvasmarha), az L szegment és az M szegment összehasonlítása a Shamonda vírussal ez utóbbi Génbanki adatainak hiánya miatt nem történt meg. A kutatók valószínűsítik, hogy a megbetegedést ez a Shamonda vírus okozza, mely 2002-ben Japánban bukkant fel és az ottani kutatók szerint elterjedtsége nem csak Afrikára, hanem más kontinenseken is feltételezhető.

 

Járványtan:

A betegség kérődzőkről kérődzőkre feltételezhetően főként szúnyogok illetve törpeszúnyogok (Culicoides spp.) által terjed, amint ez a többi orthobunya vírus esetében megfigyelhető, a reservoir fajok között szerepel a kérődzők mellett a sertés ló, kutya is. A legvalószínűbb reservoir fajnak a szarvasmarha tekinthető a vérszívó szúnyogok preferált gazdaállat fajainak sorrendjét alapul véve majd a galamb, sertés és ló következik.

Vemhes állatoknál a vírus átjut a placentán és a magzatban fejlődési rendellenességeket okoz.

 

Tünetek:

A tapasztalatok alapján a betegség tejtermelő szarvasmarha-állományokban lázas (40ºC) általános tünetekkel, étvágytalansággal, kondícióromlással, a tejtermelés jelentős (akár 50%-os) csökkenésével és esetenként súlyos hasmenéssel jár. A felnőtt tehenek néhány nap alatt átvészelték a betegséget, közöttük ezzel összefüggésben elhullást nem észleltek.

Főként juhállományokban, de elvétve kecske- és szarvasmarha-állományokban halmozottan jelentkeznek a magzatok torzfejlődésével és következményes elvetélésével, halvaszületésével járó megbetegedések. Szembetűnő makroszkópos elváltozások: a nyak és a gerincoszlop elferdülése (scoliosis), agyvízkór (hydrocephalus), vagy a végtagízületek hajlított helyzetű merevsége (arthrogryposis).

 

Habár a Schmallenberg vírus egyelőre nem tartozik a kötelezően bejelentendő állatbetegségek közé, a fenti klinikai tünetek észlelésekor gondolni kell erre a betegségre is és szólni az illetékes hatósági állatorvosnak a további vizsgálatok lefolytatása érdekében (mintavétel és laboratóriumi vizsgálat az SBV felderítésére).

 

Kórjelzés:

A vírus real-time RT-PCR módszerrel mutatható ki, ezenkívül elsősorban hörcsög-vese sejtvonalakon izolálható.

A diagnosztizálás lehetséges vírusneutralizáló teszttel és indirekt immun-fluoreszcenciával is, de széles körben használható szerológiai teszt még nem áll rendelkezésre. A szerocsoport másik vírusára (Akabane) kifejlesztett teszt nem keresztreagáló.

 

Megelőzés, védekezés:

Egyelőre még nincs kifejlesztve ellene vakcina.

 

Közegészségügyi vonatkozások:

A holland közegészségügyi intézet elemezte a vírus zoonotikus kockázatát. Az elérhető információk alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az SBV emberre történő átvitele nem zárható ki, de nagyon valószínűtlen. Ezt az európai betegségmegelőző központ (ECDC) is megerősítette. E megállapítást döntően arra alapozták, hogy az Orthobunyavirus nemzetség Simbu szerocsoportjába tartozó Akabane, Aino és Shamonda vírusokat eddig csak kérődző állatállományok megbetegedései, vagy tünetmentes fertőzöttségei során mutatták ki, de emberekből még nem. Ugyanakkor Dél-Amerikában az említett vírusokkal rokon Oropouche és Iquitos vírustörzsek a trópusi lázra (Dengue) emlékeztető humán járványokat okoztak. (Az SBV is a Simbu szerocsoport vírusaival mutat genetikai rokonságot.)

 

Mivel ennek a szerocsoportnak közegészségügyileg számottevő vírusai vannak: a Shuni-, Jatoba-, Oropuche- és Iquitos vírusok (Japán, Brazília) ezért az esetleges közegészségügyi vonatkozásokkal is számolni kell a humán kollégáknak. Erre a következtetésre az a tény vezet, hogy az orthobunya vírusok között a múltban előfordult bizonyított genetikai reasszortáció (vírusszegment csere), mely gazdafaj váltást és a vírusnak az új fajban való pathogenitás növekedését idézte elő. Az eddig közölt filogenetikai vizsgálatok alapján a kérődzőket megbetegítő vírusok genetikailag elkülöníthetők a humán megbetegedést okozó négy utóbbi vírustól. Az ebbe a csoportba tartozó humán vírusok 6-7 napig tartó lázat és agyhártya-, agyvelőgyulladást okoznak halálesetek és tartós szövődmények nélkül.

Vissza
Szöveges információ
Árucikk
Részletes kereső
Bejelentkezés
Kosár tartalma
Az ön kosara üres
Impresszum ÁSZF Felhasználási feltételek Adatvédelmi nyilatkozat Logisztika Ügyfélszolgálat Bankkártyás fizetés
Copyright © 2012